Nünümation

Rajzfilmek, animációk, animék, bábfilmek bemutatása

Fiús vs. lányos rajzfilmek — 2020-02-25

Fiús vs. lányos rajzfilmek

Mivel ezt a témát kértétek többen, jöjjön egy kis eszmefuttatás arról, hogy mit is gondolok a fiús és a lányos rajzfilmekről. (Ezúttal elsősorban a nyugati animációra gondolok.)

Kezdem ott, hogy van-e értelme egyáltalán nemek szerint csoportosítani a meséket?

A véleményem szerint van. Igen, legtöbb mese – főleg a fiatalabbaknak szóló – uniszex (ide sorolnám a legtöbb klasszikust, pl. Tom és Jerry, Scooby Doo, Bolondos dallamok, a magyar rajzfilmek nagyja, az Avatar, de nagyon hosszan tudnám még sorolni), viszont a nagyobb gyerekeknek, kiskamaszoknak már rá szokták aggatni a “fiús” vagy “lányos” címkét. Ezzel önmagában én nem látok problémát, hiszen bármit alkot az ember, nem árt tisztában lenni a célcsoporttal. A különböző korú, társadalmi hátterű, gondolkodású, nemű emberek máshogy reagálnak bizonyos témákra, történetekre, utalásokra, mással tudnak azonosulni, mást találnak viccesnek, stb… Egyszerűen lehetetlen olyat alkotni, ami mindenkinek megfelelhet. Ezért célszerű belőni azt a csoportot, akit szórakoztatni szeretnénk.

Emellett a gyerekek általában szeretnek azonosulni a szereplőkkel, ezért választanak magukkal azonos nemű főhőst kedvencnek. Ezért tudott annyira népszerű lenni mindkét nem körében például annak idején az Elsüllyedt világok, vagy mostanában a Rejtélyek városkája.

A gondot én inkább abban látom – nem feltétlenül a rajzfilmkészítők oldaláról –, ha ezt a fiús vagy lányos dolgot előírásnak veszik, és csak ezért szólják le már előítéletből az adott mesét, vagy rosszabb esetben a szülők tiltják el tőle a gyereket. Szerencsére ez nálunk nem volt probléma, húgommal hatévesen szombat reggelenként a szüleimmel együtt néztük a Tini Ninja Teknőcöket, de sajnos találkoztam olyannal, hogy a szülők nem engedték a lányoknak a fiús meséket, vagy fordítva.

Mert milyenek a lányos mesék? Butuskák, tele vannak cukisággal, van bennük a jóképű, de minden jellemvonást nélkülöző herceg, illetve a hasonlóan kidolgozott főszereplő lány.

És a fiúsak? Erőszakosak, mindenki agresszív, verekednek benne, biztos rossz hatással van a gyerekekre!

Nos, én egyikkel sem feltétlenül értek egyet. Mindkettőből lehetnek zseniális és szórakoztató darabok, és valóban csapnivalóak is, amik hozzák a negatív sztereotípiákat. (Bár a szélsőségesen erőszakos művek többnyire nem is a gyerekközönség számára készülnek.)

A lányoknak szóló mesékben inkább az emberi kapcsolatokra, netán a romantikára helyeződik a hangsúly, míg a fiúknak a kalandosabb, akciódúsabb történeteket szánják. De ezek bármelyike is baj lenne? Olyan, amitől a másik nemet el kellene zárni? Nem hiszem. Egy jó történetben mindkét oldal megvan, leginkább csak máshová kerülnek a súlypontok.

Az viszont más kérdés, hogy mennyi a jó történet. Bevallom, a nyugati rajzfilmekből többnyire a fiúsak tetszenek (Lego Nexo Knights, Batman), azonban animékből leginkább mindenevő vagyok. Mondanám, hogy ízlés kérdése, de sajnos tapasztalatom, hogy a lányos rajzfilmek általában tényleg butácskábbak (most néztem bele ezer év után a Cindy meséibe, és a fejem fogtam tőle, ahogy a blogon már kitárgyalt Hüvelyk Panna és Barbie is ide sorolódik), de ennek nem az az oka, hogy “lányosak”, hanem mintha a készítők nem fektetnének elég energiát a karakterekbe, a történetbe, és inkább a külsőségekre fókuszálnak. Pedig szerintem a kislányok is megérdemlik a mélyebb, összetettebb karaktereket, a kidolgozott történetet. Az utóbbi pár évben szerencsére ez a tendencia változni látszik, remélhetőleg egyre több minőségi történet készül majd a lányoknak is. Például a Steven Universe-t kifejezetten szeretem, és a Disney is kimozdulni látszik a passzív, megmentésre váró hercegnők irányából. Bevallom, ezen a téren akadak hiányosságaim, leginkább a saját ízlésbeli összeférhetetlenség miatt, de igyekszem ezeken felülkerekedni.

Azonban amit furcsállok, hogy nyugati rajzfilmek közül milyen kevés készül felnőtt nőknek. A mainstreamben ugyanis inkább az uniszex vagy inkább férfi nézőkre szabott animációs filmek találhatóak, többnyire a humor és/vagy akció vonalon. Ezekkel természetesen nincs baj, a South Park például örök kedvenc, az Archer pedig évek óta ott van a “megnézendő” listán.

Az animékben a nőknek ott van a josei, olyan nagyszerű (és népszerű) címekkel, mint például a Nana.

Persze, nyugati animációból is létezik egy pár ilyen mű (pl. Habfürdő, Persepolis), de jóval kevesebb és kevésbé reklámozottak. Pedig szerintem elférne a palettán és igény is lenne ilyen témájú rajzfilmekre, hiszen már felnőtt egy olyan női generáció, akiknek már nem szégyen picit gyereknek maradni, és önmaguk, nem pedig pusztán a gyerekük kedvéért élvezni az animációs filmeket.

Szóval a véleményem szerint mindenki nézzen olyat, amilyen az ízlésének megfelel. Nem attól lesz egy mese jó vagy rossz, hogy melyik nemet próbálja elsősorban megszólítani, hanem magától a minőségétől.

Köszönöm, hogy olvastál!

Üdv: Nünü

Barbie mesés karácsonya — 2019-12-29

Barbie mesés karácsonya

Eredeti cím: Barbie in a Christmas Carol
Bemutató éve: 2008
Magyarországi bemutató: 2008
Ország: USA
Ezen a nyelven néztem: magyar
Epizódok száma: 1
Játékidő: 78 perc
Műfaj: fantasy, musical, kaland, vígjáték
Korhatár(hivatalos): 12
Korhatár(szerintem): fogalmam sincs… a poénok inkább kicsi gyerekeknek lehetnek viccesek, de vannak olyan aspektusai, ami miatt tényleg csak tinikortól ajánlanám, részleteket lásd a bemutatóban
Stúdió: Universal Studios Home Entertaintment
Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Barbie_mes%C3%A9s_kar%C3%A1csonya
IMDB: 6,3/10 https://www.imdb.com/title/tt1314715/
Értékelésem: 3/10

Mint meghirdettem a Facebook oldalon, hogy karácsonyra azt a mesét fogom bemutatni, amelyiket ti szeretnétek, és erre esett a választás. Mondanám, hogy köszönöm, de…

Szóval pár szót először is a Barbie filmekről. Bár Barbie sokszor, sok formában megjelent a popkultúrában, saját egészestés CGI animációs filmeket csak 2001-től kapott, kezdve a Barbie és a Diótörővel.

Bevallom, én eddig ezeket a filmeket kerültem, mint a pestist – sem az animáció nem nyerte el a tetszésemet, és igazából túl sok szimpátiát nem érzek a műanyag csajszi iránt. Ahogy olvastam, ezek a filmek elég vegyes minőségűek, köszönhetően a túl sűrű megjelenésnek. A filmekben általában Barbie a fiatalabb társnőinek mesél el egy történetet, amit ő maga el is játszik. Igazából egy film után nem akarom megítélni az átlag színvonalat, szimplán csak nem az én műfajom, ez a bemutató kifejezetten a mesés karácsonyról fog szólni. Ami – talán nem meglepő a bevezető után –, nem lett a kedvencem.

A történet Charles Dickens Karácsonyi énekének az átirata – ami önmagában nem lenne probléma. Gyönyörű karácsonyi történet, ami aktualizálva és az adott célközönségre szabva mindig szívmelengető és tanulságos lehet. Igen, sokszor sokan feldolgozták már, ezzel az égvilágon semmi bajom, ez alapján bőven lehetett volna jó is.

Itt Barbie a kishúgának mesél a karácsony fontosságáról. Története Eden Starlingról szól, aki egy elkényeztetett, önző díva. Sértettségében megtiltja az alkalmazottainak, hogy hazamenjenek karácsonyra, és munkára kötelezi őket, ám éjszaka meglátogatják őt a szellemek, és ahogy az eredeti történetben, és a végén csak kinyitja a szívét a jóra. Vagy nem.

Miután véget ért a film, első dolgom volt elővenni Dickens történetét, amit bár ismertem, már túl régen olvastam, és nem akartam olyanért szétszedni Barbie-t, ami végtére nem az ő hibája. De sajnos a könyv elolvasása után meg kellett állapítsam, hogy valamit nagyon nem jól értelmeztek a készítők.

Például, hogy a családbarátság oltárán feláldozták Eden tetteinek a súlyát. Ugye az eredetiben Scrooge zsugoriságának köszönhetően családok megélhetése forgott kockán, itt pedig a fő probléma csak annyi volt, hogy karácsonykor dolgozni kellett. Oké, ez sem csak, de akad jó pár munkakör, ami megköveteli, hogy ünnepekkor is dolgozzanak.

A másik, ami még jobban félrement, az Eden tételmondatának a cáfolata, miszerint hogy „egy önző világban önzőnek kell lenni”. Sajnos a film csak annyit tudott elérni, hogy ezt a mottót alaposan alátámasztotta, ugyanis a megkérgesedett szívű Catherine – Eden egykori barátnője és jelmeztervezője, akit szintén bent fogott dolgozni – pont attól lett sztár, hogy átvette Eden szívtelenségét és törtetését.

A karakterek amúgy kevés kivétellel iszonyat ellenszenvesek voltak, de nézzük egyenként:

Eden, ugye ő a főhős. Kezdetben kiállhatatlan hisztérika, mint az Elmúlt Karácsonyok Szellemének látogatásakor kiderül, nem magától. A fent emlegetett önzésről szóló tételmondata a nagynénjétől ragadt rá, aki karácsonykor is próbálásra kényszerítette, csak hogy sztár legyen. Azonban nem láttam azt a karakterfejlődést, amin Scrooge átment az eredeti történetben. A vén zsugori ugyanis már a Jelen Karácsony Szellemének látogatása alatt kezdte belátni, hogy tévedett, hogy valamit rosszul csinált. Ám Eden igazából csak azért kezdett úgy tenni, mintha törődne másokkal, mert látta, hogy el fog szegényedni. (Amúgy ez az elszegényedés is elég butácskán lett megoldva, ha elvileg a csajszi olyan nagy tehetség volt és igazi díva, hogy a túróba bukhatott el? Persze, nem voltak mellette a barátai, de nem hiszem el, hogy nem tudott összeszedni az országból az elküldött öt ember helyett másikat.)

A végkifejletben persze megbánja bűneit, ajándékokkal(!) kiengeszteli az embereit, és megy karácsonyt ünnepelni. Ami még jó is lenne, ha nem saját rossz sorsát féltené, illetve az eredetiben ajándékokról sok szó nem esett, inkább arról, hogy fontos megélni az ünnepet, kellenek a különleges napok, illetve mennyire fontos az, hogy a szeretteink körében legyünk. Ott is túl hirtelen volt a változás, de mégis, valahogy felemelőbbnek éreztem.

Catherine, Eden barátnője és jelmeztervezője, aki az ellenpont lett volna. Viszont el nem tudom képzelni, miért maradtak barátnők, azon kívül, hogy a sztoriba kellett egy ellenpont. Ő a kedves, melegszívű lány, aki a rengeteg munka ellenére is szakít időt a város árváinak a segítésére. Nemcsak adakozik nekik, de a karácsonyi műsorukra jelmezt is készít, valamint az egyik kislányt magához is akarja venni. Azonban – Eden rossz döntésének idősíkján – a késés miatt Eden kirúgja, amiért el kell utaznia a városból. Amikor visszatér, az árvaházat zárva találja, és a gyerekek belőle elkallódtak. Ekkor a lány szíve megkérgesedik, többé nem ünnepli a karácsonyt, és ugyanolyan utálatos lesz, mint Eden. Itt viszont több dolog is sántít, ugye a fentebb említett „csak önzőn lehetsz sikeres” tételmondat bizonyítása, amikor ez egy ilyen filmben nem lehetne cél. A másik: ha ennyire törődött a kislány sorsával, miért nem próbálta megkeresni? Ráadásul a Jelen Karácsony Szelleménél is beszélték már, hogy be fogják zárni az árvaházat, de ez egyrészt nem Eden hibája, másrészt miért nem értesítette Cathrine-t senki? Az eredeti idősíkban szerencsére marad a kezdeti személyiségénél, de mint írtam, ő túl látványosan az ellensúly.

Chuzzlewit, Eden elhízott macskája, aki ugyanolyan utálatos, mint a gazdája. Igazából a comic relief lenne, de mint általában ilyen, számomra nem sok megmozdulása volt vicces. Az ő csetlés-botlása inkább fiatalabb nézőknek lehet szórakoztató, viszont a fentebbi erőteljesen megkérdőjelezhető tanulságok miatt fogalmam sincs, kinek akarna ez a mese szólni.

Az Elmúlt Karácsonyok Szelleme egy irritáló fruska, a Jelen Karácsony Szelleme pedig egy undok nőszemély, valahogy mindkettő nagyon irritált, nem olyan volt egyik sem, akiktől tanulságokat akarnék kapni. A Jövő Karácsony Szelleme pedig elég csendes volt, legalább ezt átvették az eredetiből.

Maga az animáció meglehetősen csúnyácska volt, a karakterek nagyon műviek – pedig a műanyag hatás jelen esetben akár történetbe illő is lehetett volna –, sem a hajak, sem a ruhák nem voltak anyagszerűek, a mozdulatok darabosak, a mimikák élettelenek, a gyerekek pedig elérték az Uncanny Valley-t.

Egyedül a zenével nem volt bajom, karácsonyi klasszikusok csendültek fel klasszikus hangszereléssel, ez a része teljesen rendben volt.

Igazából ez a film nem nagyon hozta meg a kedvem, hogy közelebbről beleássam magam Barbie világába, bár gondolom, nem ez a legjobban sikerült mű a sok közül.

Mindenesetre köszönöm, hogy szavaztatok, jövőre is tartsátok meg ezt a jó szokásotokat!

Köszönöm, hogy olvastatok, és mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

Üdv: Nünü

Jégvarázs 2. — 2019-12-05

Jégvarázs 2.

Eredeti cím: Frozen II.
Bemutató éve: 2019
Magyarországi bemutató: 2019
Ország: USA
Ezen a nyelven néztem: magyar szinkronnal
Epizódok száma:1
Játékidő: 103 perc
Műfaj: kaland, vígjáték, dráma, fantasy, zenés, romantikus
Korhatár(hivatalos): 6
Korhatár(szerintem): 6
Stúdió:Walt Disney Pictures
Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A9gvar%C3%A1zs_2.
IMDB: 7,3/10 https://www.imdb.com/title/tt4520988/
Értékelésem: 7/10

Már a Facebook oldalon is írtam, hogy sikerült eljutnom a moziba megnézni mindjárt a bemutató másnapján a filmet – ami kifejezetten jólesett a lelkemnek. Nem még mindig nem lettem Disney rajongó, de a bemutatója felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett a sötétebb hangulat, illetve az, hogy feltételezhetően a kalandokra került a nagyobb hangsúly.

olvasásának folytatása
János vitéz — 2019-11-03
Újratervezés — 2019-10-28

Újratervezés

Sziasztok!

Bocsánat, hogy kissé hanyagolom a blogot, igyekszem azért legalább kéthetente valami tartalmat hozni. Sajnos úgy tűnik, hogy ez az előre tervezés nem nagyon működik a heti frissel, így inkább nem is fogok menetrendeket kiírni. Természetesen a már megígért bemutatók meg lesznek írva, de lehet, hogy hosszabb szünet lesz közöttük, illetve ha valami mást kezdek nézni, és van róla mondandóm, akkor azt előreveszem.

Tehát ami jön:

– János vitéz, most már tényleg, valószínűleg ma.

– Halloween, ill. Mindenszentek alkalmából a hétvégén Coco (legalábbis elviekben, remélem, sikerül kiviteleznem)

– Lilo és Stitch

– Castlevania

Ezek között vagy után valamilyen sorrendben: A South Park új évada, újabb hosszú sorozatként a Lego Ninjago, illetve a YYH filmek és OVA-k.

Magyar rajzfilmek közül a Szaffit fogom valamikor télen elővenni, ehhez jön majd egy könyv vs. (rajz)film-feldolgozás elmélkedős bejegyzés.

És karácsonyra is kellene valamit, de őszintén szólva a karácsonyi cuccok általában túl giccsesek, és nem dühöngős bejegyzést akarok aznap… Úgyhogy ezt majd kitalálom.

Köszi, hogy olvastál!

Nünü

Yu Yu Hakusho – A szellemfiú III. — 2019-10-27
Yu Yu Hakusho – A szellemfiú II. — 2019-10-16

Yu Yu Hakusho – A szellemfiú II.

Most értem a Sötét Fejezet történetrész végéhez, és akad pár észrevételem, amit nem tudok magamban tartani. Amúgy ezt a bejegyzést egy gagyi tablethez használható billentyűzettel írom a mobilomhoz csatlakoztatva, szóval bocsánat a hibákért. Ugye azt írtam, hogy menetközben csak akkor írok még egy bejegyzést egy hosszabb sorozatról, ha valami olyan történik, ami nagyon tetszik, vagy nagyon nem, és most eljött az ideje… Sajnos az utóbbival. János vitézről nem feledkeztem meg, igyekszem őt is hozni egyszercsak. De most YYH és spoiler!!! Ha nem jutottál el minimum a 94. részig, inkább ne olvasd!

olvasásának folytatása
Pokémon – Pikachu, a detektív — 2019-09-29

Pokémon – Pikachu, a detektív

Eredeti cím: Pokémon: Detective Pikachu
Sugárzás éve: 2019
Magyarországi bemutató: 2019
Ország: USA, Japán
Ezen a nyelven néztem: magyar szinkronnal
Epizódok száma: 1
Játékidő: 104 perc
Műfaj: fantasy, kaland, akció
Korhatár(hivatalos): 12
Korhatár(szerintem): 12
Gyártó: Legendary Pictures
Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pok%C3%A9mon_%E2%80%93_Pikachu,_a_detekt%C3%ADv
IMDB: 6,7/10 https://www.imdb.com/title/tt5884052/
Értékelésem: 8/10

olvasásának folytatása
Új logó! — 2019-09-25

Új logó!

Sziasztok! Vicky jóvoltából szép új logót kapott a blog, még némi finomhangolást igényel a részemről, de a napokban meg fogom ejteni. Illetve azt hiszem, hogy itt nem írtam, de indítottam a blognak egy Facebook oldalt is, ahol a bejegyzések megosztásán kívül igyekszem minél több rajzfilmmel/animációval kapcsolatos dolgot megosztani! Pikachu érkezik, illetve János Vitézről sem feledkeztem meg, addig is szép napot nektek!

Üdv: Nünü

Elmélkedés a Disneyről — 2019-09-21

Elmélkedés a Disneyről

Sziasztok!

Még épp időben érkezem a bejegyzéssel, eredeti terveim szertnt laptopról, de hát egyesek ismét közbeszóltak. Szóval hibákért, szóismétlésekért, ilyesmikért bocsánat, mobilról vagyok.

Szóval Disney. Akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok igazán rajongója a Disney rajzfilmeknek, viszont a blog kapcsán nem hagyhatom azokat sem figyelmen kívül.

Hogy mikor kezdődött ez az idegenkedés? Jó kérdés, hiszen a kilencvenes évek eleje-közepe felé én is lelkesen vártam a Walt Disney bemutatja sorozatot minden vasárnap délután. Kacsamesék, Csipet Csapat, Balu kapitány kalandjai, Gumimacik… Ugye emlékeztek? Igen-igen, ezeket én is imádtam egytől egyig, és rajta is vannak az “újra kéne nézni” listámon.

Aztán a Hamupipőkét és a Hófehérkét rongyosra néztük VHS-en húgommal, A kis hableány hatására pedig anno sellő akartam lenni – ez sajna nem jött össze –, aztán…

A többi valahogy nem fogott meg. A szépség és a szörnyeteg és az Oroszlánkirály csak egyszernézős volt nekem, az Aladdin pedig kifejezetten csalódás volt az animés verzió után. (Akkoriban gőzöm sem volt, hogy az anime akarna lenni.) És bevallom, azóta sem vettem rá magam, hogy újra megnézzem őket, az azután következőkre pedig nem is igazán voltam kíváncsi.

Viszont egy valamire való rajzfilmes blogban kell a Disneyről beszélni. Miért? Mert sok mindenben úttörő az animáció területén, mert az egészestés filmjei többnyire (a folytatásokról nem sok jót hallottam) mind technikai, mind történetmesélési szempontból kiemelkedőek. A hozott alapanyagot képes a saját képére formálni, és a színvonalat megtartva megújulni. Igen, látom, mit szeretnek benne olyan sokan, és értem is, de nekem egyszerűen nem…

Még jóval a blog indítása előtt kísérletet tettem arra, hogy behozzam a lemaradásom Disney-fronton, A Rontó Ralph egészen tetszett, az Aranyhaj és a nagy gubanc, valamint a Jégvarázs szintén az egyszer nézős kategória volt, A hercegnő és a békának meg azóta sem értem a végére.

A Disney csatornát csak ritkán nézem, de az újabb sorozatok közül akad néhány, amivel próbát tettem. A Rejtélyek városkájából láttam egy pár részt, az tetszett, valószínűleg újra elkezdem valamikor. A Miraculous – Katicabogár és Fekete Macska kalandjaiból elcsíptem pár részt, azzal egyelőre elég felemás érzéseim vannak, de majd kifejtem, ha valamikor oda jutok. Illetve van még pár sorozat, ami a “meg kellene nézni” kategóriába tartozik.

A Pixar filmjeivel már jobb élményeim vannak, igaz, azok közül sem láttam mindet, de amiket igen, azok tetszettek.

Valószínűleg a blog kapcsán elő fogok venni egy-egy rég nem látott darabot, hátha felnőtt fejjel máshogy értékelem majd. Így első körben e három közül fogok egyet bemutatni két hét múlva, hogy melyiket, azt rátok bízom. A Hófehérke az, amit már láttam, nekem nagyon nosztalgia több okból is, ráadásul az első egész estés rajzfilmként illő lenne róla beszélni, a másik kettő pedig kimaradt, de jó eséllyel tetszenének. Melyikről írjak? Emellett itt a második állandó szavazásom, ti hogy viszonyultok a Disneyhez?

Create your website at WordPress.com
Kezdjük el